A csodálatos természet

2012. február 11., szombat

A lemenő nap fényében hatalmas sziklák állják a tenger ostromát, lábuknál magányos sirály keresgél élelmet.

Nem, ez nem festmény, hanem egy csodálatosan elkapott naplemente a viharosan hullámzó tengerparton.

Végül is decemberben aktuális a szép havas tájkép, legalább így lássunk fehér hótakarót, ha már odakinn nincs.

Az elvonuló gomolyfelhők tükörképe az erdei tó víztükrén tökéletesen megtévesztő; fordíthatnánk fejjel lefelé is az egészet, vagy nem?

Egyszerűen nem lehet elcsépelni a naplementét. Biztos hogy ezt a beállítást is láttátok már százszor, de akkor is gyönyörű.

Kopasz fák és csípős hideg várja a reggeli kocogókat a kanyargós futóösvényen a város melletti parkban.

Azért a csupasz szikláknak is megvan a maguk varázsa.Már csak egy lovagló cowboy hiányzik, ahogy előtűnik a ködből.

Egy elszáradt fa árválkodik az irtás szélén három másik társával együtt.

A nap lebukó fényében halkan susog a nád a hűsítő tó partján.

A homokos part hívogató fövenye nagyszerűen néz ki madártávlatból.

Az ódon kastély lustán nyújtózik az őszi napsugarak melegében.

Tavaszi virágok lepték el eső után a szikes talajt a hegy lábánál. Néhány hét és nyomuk sem marad.

A nap utolsó sugarai még világítanak, de a hold lassan már átveszi az uralmat a kikötő felett.