Legelő a folyóparton

A reggeli pára ködként borítja a kis folyót, amely így szinte észrevétlenül csordogál a hatalmas száz éves fák tövében. A szögesdrót kerítés a legelő állatokat hivatott megóvni a folyóba zuhanástól.

Harsány zöld fű a tengerparton

Mennyire gyönyörűen zöld a tengerparti lankákon elburjánzott harsány zöld fűtenger?! Minden idillikus és harmónikus, csak a természet tud ennyire tökéletes pillanatot megalkotni.

Változatos facsoport a tengerparton

A lenyugvó nap fénye furcsa facsoportot talált a nyugodt vizű tenger partján. Nagy valószínűséggel emberi kéz alkotta az egymástól nagyon eltérő, más égöveken őshonos fafajták ritka csoportját egy tengerparti birtok díszeként.

vasút a hegyekbe

Nyílegyenesen visz át a hídon a vasúti sín, hogy megérkezzen a felhőkbe burkolózó kopár hegyek lábához. A túloldalon néhány lombos fa várja az utazót, hogy még utoljára erőt meríthessen belőlük, aki tovább halad a kopár sziklák közé.

Több mint vízesés

Sorban egymás mellett zúg le a hegy oldalán a három hatalmas vízesés, magával hozva a hegyekből a töménytelen mennyiségű patak és folyó vizét, hogy aztán lassú folyással szétterülve folytassa útját a síkságon.

könnyező fenyő

Mintha csak minden tűlevél egyszerre siratná hogy elmúlt a nyár és beköszöntött a nyálkás borús mindig esős őszi évszak és fázósan bújnának össze, hogy átvészeljék a hideget.

Őrt áll az öreg fenyő

Öreg fenyőfa áll őrt a kopár szikla peremén, őrzi a völgyön átívelő viaduktot, és a szemben elterülő hegyoldal fenyőerdejét a lenyugvó nap fényében.

Hegyi legelő a havas csúcsok között

Rikitó zöld fű zöldell a havas hegycsúcsok között, az arra járó zergéknek terített asztalt kínál. A napsütés kellemesen símogat, a lágyan csörgedező patak pedig kristálytiszta vizével felüdülést ajánl.

Fedett fahíd a parkban

Mesébe illő fedett fahíd ível át a park csörgedező patakja felett. A szerelmespárok a tűző nap sugaraitól, vagy az esőtől is védve tudnak enyelegni és felrakni a szerelmük zálogát jelentő lakatot a híd korlátjára.

irány a végtelen

Autóval, motorral, kerékpárral, vagy gyalogosan. Minden mivel, vagy hogyan, de hívogat minket a végtelen szabadság, ahol magunkban lehetünk, együtt a természettel. Mindent hátrahagyva vessz el néhány órára a távoli hegyek ormai között.

a tenger kapuja

Ismét egy varázslatos természeti képződmény, melyet a viharos-jeges tenges és a viharos- sós szél kézenfogva alkotott meg az évezredek során. Mintha csak a tenger kapuját látnánk, melyet kitár előttünk a a végtelen hullámzó óceán.

azok a csodálatos hegyi tavak

Talán tengerszemnek hívják ezeket a magas hegycsúcsok között megbújó tavakat, melyek kristálytiszta vizükkel és csodálatos környezetükkel a világ csodái közé tartoznak. Korábban már posztoltam egy hasonlót, ha érdekel keress rá oldalt a címkék között (tengerszem).

az ember és a természet játéka

Furcsa játékot űzött a természet ezzel a sziklával, amikor a szél az eső, a jég és a tűző napsugár közel kerekre formálta. Ezen a ponton átvette az ember a főszerepet és egy magas kiálló pontra görgette, hogy játékból -esetleg védekezésből- bármikor a hegyoldalon közeledő nyakába zúdíthassa.

jeges tenger és hideg szél

Zordon északi tájakon járunk, ahol a hideg szelek és a jeges tenger az úr. Ez a két természeti elem alakítja évezredek óta a tájék arculatát. A csontig hatoló szél marcona erődökké koptatta az egykoron bőven termő hegyoldalakat, a jéghideg víz pedig sziklás öblöket vájt tenger és a szárazföld találkozásához.

vendégház a tavaszhoz

Purintán kis vendégháznál végződik a szépen kiépített folyón is átívelő út, ahol a fáradt utazó magában lehet a természettel, amely így tavasz tájékán a legszebb arcát mutatja. A kopár mező lassan kiszíneződik a csendes tavacska pedig halak játszóteréül szolgál.

stég a szabadságba

Mint egy nyitott kapu mögötti végtelen út, ami a szabadságba vezet-úgy sejlik fel előttünk ez a pirkadatban révedező tópart ahol régi halászstég szolgálja a kiindulópontot az elrugaszkodáshoz mindennapi megszokott életünkből.

Őszi erdőt tavasszal

Persze tudom ősz már régen volt, sőt már nyakunkon a nyár, de ez a kép hiába készült ősszel mégis olyan vidám hanugalatot ébreszt. A nyugodt vizű tó szinte úszásra csalogat, a vizet körülvevő erdő pedig mágikus hátteret nyújt. Az ősz millió színe mesésen kezdi el kiszínezni a faleveleket a bársonyos napfény pedig remek társa ebben a munkában.

meseszép vízesés a párás erdőben

Meseszép ez a vízesés, és dícséret illeti meg a fényképészt is, hogy ennyire remek technikával örökítette meg. A víz fáradhatatlanul zuhog lefelé a hegyről, és koptatja az öreg sziklákat az évek során miliméterről-miliméterre. A vízesés köré lombosuló erdő pedig visszaveri a vízpermetet, ezzel képezve nehéz párás levegőt a környéken.

elhagyatott skót kastély

A juhok ugyan szép egyenletesre legelik a füvet az elhagyatott kastély körül, de ez ne tévesszen meg senkit. Magát az épületet  már sem kívül, sem belül nincs aki gondozza. A gyér szigeti növényvilág csak lassan képes visszahódítani magának, de elsősorban a futónövények már elkezdték maguk alá gyűtni a távolról összehordott sziklákból épített kastélyt.

a szivárvány peremén

A lehető legjobb helyen állt a kép készítője ahhoz, hogy ezt a különleges aspektusú fotót lője. Az árnyék és a fény határán, a könnyező felhők és a tiszta napsütés választóvonalánál élénk szivárvány bontakozott ki, ahogy már ezt a természet ismerői tudhatják. A háttérben a hegyek lábára olvadt hó az idők során medert vájt a szikár talajba.

tengerbe nyúló faóriás

Olyan sokat látok ilyen képet, melyen egy trópusi sziget tengerparján nyúlik be a fa szinte teljesen a hullámzó vízbe. Olyan vágyébresző a látvány, szinte azonnal csomagolnék, és indulnék ilyen és ehhez hasonló helyekre süttetni magam. Pedig közben szegény fa nem biztos hogy komfortosan érzi magát. Mintha nem természetes állapot lenne amit látunk, hanem inkább megdőlt szegény növény?! Esetleg a tenger kimosta a gyökereket, vagy elmosta alóla a homokot?

útvesztő a kastélykertben

Rendezett díszlabirintus a háttérben lévő kastély kertjének éke, gazdája figyelt rá, hogy a sövény ne legyen túl magas, így a játszadozó gyerekek sem tévedhetnek el benne. Járatait itt-ott rózsabokrok és növendék cserjék szegélyezik.

vadászlak a hegy lábánál

Ha tippelnem kellene azt mondanám Kanadában készült a fotó, a táj jellegzetessége miatt. A környezet érintetlensége miatt gondoltam a címben említett vadászlakra, de lehet akár megfigyelő-kutatóállomás is, a természet szívébe beleácsolt fakunyhó.

piros csónak a tóparton

Vajon ki a gazdája ennek a part szélén árválkodó piros csónaknak? Talán vizi túrázók, akik épp most keresik a megfelelő táborhelyet? Esetleg egy élelmes horgász közlekedési eszköze? Akárki hagyta is ott, gyönyörű helyet választott a csónakázásra.

ideális helyre telepített szélerőművek

Valódi tervezésről tanúskodnak az ideális helyszínre telepített szélerőművek, melyek lapátjai sosem lustálkodhatnak hosszabb ideig. Most is készülődik már a szelekkel kísért vihar, a felhők hasa szinte az sozlopokat karcolja.

téli táj a hósipkás hegyek tövében

Fázósan csordogál a hegyi patak a havas tájon, viszi magával a távoli hegycsúcsok olvadt lelkét. Az idilli nyugalmat semmi sem próbálja megzavarni, évszázadok vésődnek bele a parti sziklák oldalába.

Szalmabálák a dércsípte mezőn

Talán a megsokasodott őszi munkák miatt maradtak kint a kora téli mezőn, a takarmánynak összekészített szalmabálák, még az aratásról.

Varázslatos vízimalom

Mintha csak egy festményt látnánk. A csodálatos erdei vízimalom környékén megállt az idő. Bámulatos lenyomata a korabeli ember találékonyságának és természettel való összhangjának.

A rejtélyes erdei házikó

Mintha csak valami horrorfilmből pottyant volna ide ez a kis erdei faházikó, és az előtte csörgedező patak. Nappali fényben költői szépségű, de éjszaka messziről elkerülném az biztos.